Keress meg. Ha meg akarsz találni, könnyen fog az menni. Van a közeledben olcsó, otthonosnak talán nem mondható, a társadalom vélt szennyét összegyűjtő, koszos és szagos hely? Gyere le. Én ott fogok ülni veled szemben, csak néz egy picit oldalra. Kabátom ledobva magam mellé, talán a földre is lóg. Hadd legyen csak poros és elhasznált, mint a viselője. Előttem 2 pohár, és egy kancsó. Az üvegkancsóban és a 2 decis pohárban piszkosfehér, apránként gyöngyöző, és másnap garantáltan fejfájást okozó ócska fröccs van, a kisebbik pohárban egy már langyos, átmelegedett, minőségi alapanyagot csak a készítője álmában látott vodka kókadozik.

Nem, most nem iszom abszintot. Drága, ilyen helyen az nem is nagyon megtalálható, és fáj tőle a torkom. Iszom még én azt, ne félj, hát emlékszel, közösen hány rekordot felállítottunk anno, mikor mindenki kerek szemekkel leste, ezek a bolond egyetemisták mennyit isznak meg belőle. Fogadtatok? Nem, csak jó mérgezni magunkat. Érzed hogy élsz. Ülj le mellém, csak óvatosan, koszos a szék. Hagyd csak, az asztal is redvás. Igen, én könyökölök rajta, és még az arcom is fogom ezen pihentetni. Most pedig mesélj, mert tudom, van annak oka hogy megkerestél. Mondd el kérlek. Bennem már több fájdalmat nem tudsz okozni.

Mégis, előtte van egy szál cigid? Persze, jól emlékszel, Dunhillt szívok. Szívtam. Akárhogy is, adj amid van, jó minden. Érdekes tudod, mert régebben ritkán tüdőztem le, de most az is jó ha mar. Különben nem 2 poharat látsz mégsem. 3 lesz az, abból pedig 2 feles pohár. De ne aggódj, az egyik már biztosan üres, és neked is szívesen kérek, de csak rövidet. Most miért mosolyogsz? Ne ellenkezz, ismersz, ha velem vagy, iszol. Nem sokáig, csak a bódulatig. Aztán pedig ettől nem lesz hosszú a bódulat, ne félj. Szóval köszönöm a cigit. Hát persze hogy megváltoztam. Te is. Csak te előnyödre, én meg hátrányomra, de ez viselhető. Ami nem az, hogy nem vagyok jól. Régóta nem vagyok jól. Ezt nevezheted depressziónak kis Freudom, de ezzel nem vagyunk előrébb. Évek óta nem vagyok jól. Én már belenyugodtam, és csöndes tűréssel figyelem azóta a világot. Azt viszont nem akarom, hogy miattam más se legyen jól. Szóval, most itt vagyok, és maradok is egy darabig. Aztán, ha baráti szóra vágysz, valakivel berúgnál, vagy csak van egy fölös cigid, ne felejtsd el hogy itt vagyok, élek, és tizenkilencre lapot kérek. Mindig.