Esti Kornél

"Száz évig, míg a testem megtörik, szeretnék élni, élni örökig."

Utolsó kommentek

HTML

Minden fájdalmam

2010.05.13. 10:23 | Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa | 8 komment

Végre kiléptél azon a kurva ajtón. Kéne most egy cigi, de tudod, csak a jó kis Sopianae, abból is a tigris. (Mennyi állat mondja ezt SZOFINAK bazdmeg, mikor nem, az nem szofi, mert Pécs római provincia volt, nem görög, ezért még 'h' sincs benne, ergo ne ejtsd szofinak, mert csak egy műveletlen barom állat benyomását kelted majd.) Lokálpatrióta vagyok na. A cigimen is látszik. Azért is szar ez a világ, mert a tigrisnek se a régi, jó kartonborítása van, lófaszt, csak egy azt majmoló, azt illusztrálni akaró műanyag szar. A cigi sem a frankó már, de jó kibaszni az asztalra nagy társaságban hogy nézzék, ez bizony AZ, egy 10 mg-os,tüdőromboló csoda, te meg a buzis Pall Mall és hasonlók társaságában - 3 vagy 4 mg, EMBER, hát miért nem virágillatot szívsz - a térdemig sem érsz. Hadd romboljam már magam akkor igazán. Normális vagy? Nagyapám talpas dohány szívott 30 évig, Munkás, Kossuth, nem füstszűrős szarságok, aztán még 30 évig nyomatta a tigrist, igen.

Szájba a cigi, rágyújtok, a maró és tömény rákcsalogató füst szétárad bennem, egy percre könny szökik a szemembe, orrot dörgölök, köpök egyet. Dohány metódus. Még éppen hallom, lépteid lefelé a lépcsőn, az ezerszer sótól kimardosott betonlépcsőn kicsit megcsikordulnak cipőd alatt a kövek. Leérsz, egy méter a kapu, rozsdás és ócskatelepre illő szar, önmagában a kilincs lenyomása se megy könnyen, annak bizony oda kell feszülni, súrlódik a nyelv, nyikorog a váz, a roggyant vasszerkezet végigsöpri a szemetet. Ugyanez retúr. Kint körül se nézel, leszegett fej és irány le a hegyről. Nézlek az ablakból, pöttyen a hamu, nyelek egy szúrósat. Már nem látlak. Megfordulok és kinyitom az erkélyajtót.

A harag, hát az bazdmeg nem szó, mert ez nem harag, hanem a vörösség, az izzó kibaszott Nap költözött a fejembe és ott marad most egy ideig, ezt biztosan tudom. Hol az ásó? Ez a rohadt föld is, mikor mienk lett a ház, már akkor is mondtam, hogy ebben semmi sem fog megteremni, semmi sem fog megnőni, mert egy köves utolsó romhalmaz az egész, itt kőbánya volt régen, fejtették a sziklát, belenőtt, beleszikesedett, beleáramlott a földbe a kemény kurva kő. X humuszra jut 2X kő, ez mi?! Belebaszom a földbe, jól van, csak izzadjak, kifordul a szarbarna föld és fél kiló SZIKLA, hát jó hogy nem vet szikrát az acélon.

A macska van mögöttem, hát kis szaros, igen rosszkor jártál itt. Megragadom a kis gennyel teli testét, visít, mert tudja hogy rábaszott. Belépek a házba, csak erősen a földhöz kell kúrni, mert akkor valamelyest ott marad, ez jó, hallom ahogy reccsen a csont, a lábikód volt kicsi cica? Vernyog a szemét, nem baj, de egy helyben. Neked vannak ilyen kis nyomorék damilszalagjaid, persze ki tudja miért, valószínűleg hogy engem idegesíts, de most a kurva macskád szívja meg. Cicc, cicc, hát vigyorgok rád, mi a probléma kicsike? Cicus, ugye ott maradsz egy helyben? Hát hogyne, mondaná, mert az előbb törted ketté legalább két lábam, maradok gazdi! Szépen, mint ahogy te kötötted meg rajtam a nyakkendőt, fogom az egyik végét a szalagnak, majd vele átellenben a másikat, tudod? Így szépen formázok egy hurkot, aminek ha két oldalán meghúzom a végeit, szorul, mégpedig erősen. Cica, hát ne kapálózz, mert komolyan megtaposlak és mint egy félig élő mamusszal, úgy járkálok, a törött lábaiddal kötve meg a tested.

Na, ez akkor meg is van a nyaka körül, fel lehet emelni. Nem baszakszom vele sokat, felrántom és ahogy csak tudom meghúzom a damilt. Olyan furcsa valahol, ahogy dagadnak a szemei, a nyelve kint ragad, járja a lába a táncot mintha valami őrült bábos rángatná a zsinegeket fentről. Az őrült nem fent van, hanem szemben vele. Úgy, de úgy meghúzom, hogy szakad abban a kecses nyakban minden, a vad félelemnek is annyi, üveges lesz a szem, ernyedt a láb.

Undorodom hozzáérni és undorodom kivinni, himbálódzik és az kényszerképzetem támad, hogy mindjárt leválik a törzse a fejéről, egyszerűen leszakad és tudom hogy ha meghallom azt a reccsenést, vagy a puffanást ahogy a földre esik, akkor én ott helyben megszűnök létezni mint ember. Szépen lerakom a földre és ások tovább, hát ez most bele fog telni szép időbe. Eltelik egy óra és egy normál méretű koporsó már elférne benne. Bedobom a döglött lényt és a KURVA ÉLETBE, a lendülettől, a kibaszott tehetetlenségi nyomatéktól kicsit tényleg felszakad a nyaka. Visszatartom a hányingerem, mert dolgom van.

Újra a házban. Mi az amihez hozzáértél, mi az amit láthattál, amihez közöd volt, ami tetszett, amin mosolyogtál, amit furcsáltál? Nem érdekelsz bazdmeg, maradt itt elég cuccod, mindet kihordom, szépen befedi a tetemet, te rohadt kurva, na ha ezt látnád hogy sikítanál mi? A kedvenc macskád? Kicsináltam a kis gecit. Szenvedett és olyan jó volt látni, érted, pattantak a kis erek a szemében ahogy ütközésig húztam a nyakán, hát komolyan, valami olyan baszott látvány volt hogy bizony megmozdult a farkam. Te is lehettél volna a helyében tudod? TE voltál a kibaszott helyében, te voltál a kibaszott macska!

Van gyufám, van tüzem. Meggyújtom az egészet, ez már igazán nem nagy dolog. Elkezd lángra kapni, alakul ez mint az ágyba szarás, hehe, hát ezen még te is nevetnél, serceg a szövet, itt kurva büdös lesz ha elér a macskáig, mert akkor úgy ropog majd ahogy az olaj teszi mikor beledobod a krumplit, amit mindig sikerült persze túl halványra hagynod. Van itt tiszta szesz, meglocsolom, égjél bazdmeg. Mikor az első könnyeim kicsordulnak, akkor térdelek a temetés tüze felé és mélyre hajtom a fejem a lángba. Találkozunk még.

Címkék: irodalom

A bejegyzés trackback címe:

https://estikornel.blog.hu/api/trackback/id/tr651999342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2010.05.13. 14:39:46

Bokádig sem érek, másfél éve leszoktam, de most rágyújtanék. Mint egy drMáriás novella, kurva nyomasztó, de nagyon jó.

Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.05.13. 18:03:04

@Levéltáros: Köszönöm! Igaz ami igaz, mindig le akarok szokni róla, de valahogy mindig vissza is találok a dohányhoz, ami természetesen a tigris. :)

Zalai Béla 2010.05.13. 23:06:00

A "Szofi" véleményem szerint inkább afféle nyelvi lelemény, a Zsófira hajaz - s persze "Szopi"-ként meglehetősen morbid lenne. Amikor viszont visszatranszponálják "Szofiáne"-ba, az már valóban a vég kezdete, és ehhez nem kell lokálpatriótának, sőt: pécsinek sem lenni.

Gratulálok mindenesetre, remélem, a szajha is megkapja a magáét a folytatások valamelyikében!

Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.05.13. 23:38:48

@Zalai Béla: Kedves Béla, jólesik végre rólad is hallani! Mikor számíthatunk újabb odamondásra? Még egyszer köszönöm!

padmasambhava 2010.05.16. 17:50:49

Na ez most egy nagy halom undorito szemet ! En is vissza tartom a hanyingerem... Bret Easton Ellis a peldakep ?

Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.05.16. 20:01:32

@padmasambhava: Köszönöm, nem is gondoltam hogy alig valami kis írásomban valaki egy olyan zsenire ismerhet, mint Ellis! Szívesen látunk itt máskor is!

Zalai Béla 2010.05.18. 00:01:06

@Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa: Nem kevés póri teendőm már-már elterelt a számunkra kijelölt útról, Kornél, de visszatérésed és ezek a remek írások új erővel töltenek fel! Nem adhatjuk fel vállalt hivatásunkat, ígérem, erőt merítek a tíz milligrammosból, és folytatom a megkezdett küzdelmet!

Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.05.18. 00:12:48

@Zalai Béla: A mai nap legszebb szavai ezek! Ha tartod előző írásod minőségét, baj egy szál sem lehet és finoman fogalmaztam.