Esti Kornél

"Száz évig, míg a testem megtörik, szeretnék élni, élni örökig."

Utolsó kommentek

HTML

Figyelem #1

2010.09.07. 22:42 | Levéltáros | 1 komment

Ma megszakítottam az utolsó kapcsolatot is a külvilággal, a bejárati ajtót bezártam, a zárba beletörtem az egyetlen megmaradt kulcsot miután ragasztóval telenyomtam a zárbetétet, a reteszeket és a biztonsági láncokat felszereltem, majd a csavarfejeket elkoptattam csavarhúzóval annyira, hogy kicsavarozásuk lehetetlen legyen, végül az ajtóra borítottam a vastag, kicsit rozsdás, de erős vaslemezt, amit hetekkel ezelőtt szereztem, és nagyon sűrűn, alul, felül és oldalt is az ajtókerethez szegeztem nagy rézszegekkel. Ez volt a tervem utolsó lépése, a felkészülésé, amin hetek, hónapok óta dolgoztam, folyamatosan, a legkisebb részletre is ügyelve, dokumentálva mindent és kerülve a leleplezést. A villanyvezetékeket már régebben kitéptem a falból a mérőórától az utolsó konnektorig, az elemes ébresztőórát, a kenyérpirítót és a hősugárzót kalapáccsal szétzúztam, más elektromos eszközöm soha nem volt, és ezeket is csak határozott cél érdekében, nagyon rövid ideig használtam; a vízvezeték- és fűtéscsöveket elfűrészeltem, a falban marad csonkokat forró ólommal dugaszoltam el, amit hat különböző horgászboltban vettem, minden boltban csak annyit, ami még nem feltűnő, és a vásárlások között legalább négy nap telt el. Az ólmot hősugárzón olvasztottam meg egy kis lábasban, majd óvatosan a falból kiálló csövekbe csurgattam, ez nem túl biztonságos, de azért valamit véd. A vakolatot is rég levertem a csupasz tégláig minden falról és a plafonról, a törmeléket átvizsgáltam, a gyanús részeket külön alufóliába tekertem, zacskókba gyűjtöttem és éjszakánként a folyóba dobtam, a maradékot építkezésekre hordtam apránként, és hogy ne keltsek feltűnést, mindig máshová, másik kerületbe, és figyeltem arra is, hogy vagy az elszállításra váró sittbe kerüljön, vagy a betonozásra váró alapokba, hogy nyom nélkül, örökre és visszakövethetetlenül eltűnjön. A parkettát rögtön a felszedés után fűrésszel és baltával darabokra hasogattam és a fürdőkádban eltüzeltem úgy, hogy egyszerre soha ne legyen nagy láng és füst, türelemjáték volt, de tudtam, hogy nem siethetek, a feltűnést kerülnöm kell. A fürdőszoba csempéihez nem nyúltam, a csempe nagyon jól véd, ha tehettem volna, a plafont is kicsempézem, de nem hagyatkoztam csak erre, belülről teljesen beborítottam alufóliával: öt réteg, a fólia csíkok találkozásai mindenhol átfedik és a vízszintes és függőleges rétegek felváltva követik egymást, így a fürdő a lakás legbiztonságosabb helyisége lett. A fürdőkádban volt két üveg tiszta szesz, négy műanyag kanna víz – húsz literes –, két üveg málnaszörp, tizenkét doboz paradicsomos halkonzerv, két karton májkrém – sertés, mert az a legtáplálóbb –, egy üveg szilvalekvár és kenyerek, jól kiszárítva, felszeletelve, megpirítva és csomagolva. Négy füzetet raktároztam még el, egy-egy tollal füzetenként, úgy számoltam, hogy ennyi elég lesz a legfontosabb dolgok rögzítésére, és két piros tollat is, ki kell emelni a fontos részeket, aláhúzni, vagy akár pirossal is írom majd, vastagon, többször átírva a szavakat, fontos mondatokat. A füzeteknek a kád alatt alakítottam ki egy kis helyet, az egyik csempét leszedtem, mögötte kivéstem a vakolatot annyira, hogy a füzeteket a kád alá tudom majd csúsztatni, ha itt az idő.

Felkészültem.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://estikornel.blog.hu/api/trackback/id/tr12279075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flat Eric / sta prest 2010.09.09. 01:11:26

ha ez így volna, ahogy van
hát nem adnám áldásom,
rád sokszor gondoltam

mert te sem tudod ki,
vagy te sem tudod

mert mi mind azok vagyunk,
aki te sohasem
lehettél volna.