Pár nappal ezelőtt az általam igen kedvelt Pontilyen blogban született egy érdekes bejegyzés, aminek nem is igazán a témája, hanem az azt követő pár kommentár gondolkoztatott el. Csak felületesen érintették magát a poszt témáját, de megszültek bennem pár gondolatot. A kudarcról és sikerről volt szó, mennyiben befolyásolja egyik vagy másik az ember életét, és szükséges-e a kudarc egyáltalán ahhoz, hogy egy ilyen élmény a későbbiekben esetleg pozitív hatást váltson ki. Az a pár kommentár, amit fűztem hozzá, vezetett el ahhoz, amit most és még a későbbiekben is le fogok írni, ez gondolataim úgymond első, bevezető része.

Mindig is úgy találtam, és ez most sincs másképpen, hogy világunk alapvetően tökéletlen egy világ. Soha nem tudtam elfogadni Pangloss mester tanítását, az nem létezik, hogy ez az élet és ez a valóság lenne mind közül a legjobb. Régi és kiforgatott téma, de az a tény, hogy sok szörnyűség történik, nem zárja ki egy felsőbb erő jelenlétét, de azt biztosan, hogy eszményi lenne a hely, ahol megtörténik.

Egy ideális, nem létező világban a kudarc és a rossz nem létezhet, mert ott mindenki úgy cselekszik, ahogy szeretnék, hogy velük is cselekedjenek. Igaz érv ugyan filozófiailag, hogy ha nincs kellemetlenség, hogyan érzékeljük a kellemeset, és ha nincs sötétség, hogy ismerjük fel a világosat, de ezek a magyarázatok pontosan arra születtek, hogy valahogy megmagyarázzák azt a tökéletes tökéletlenséget, ami uralkodik. Követendő és elítélendő cselekedet között az teszi meg a különbséget, hogy egy ideális világban megtörténne-e vagy sem.

Ez a felfogás kizárja annak a ténynek az elfogadását, hogy tudnunk kéne a jó élvezetéhez mi az hogy rossz, mert minden ember érzi lelkében, akár csak egy kisded is, mi kellemes neki. Ezért vallom azt, hogy az eszményi világban ezek nem ismert fogalmak. Ami csak a jó, abból nem támadhat rossz. Lehetetlen küldetés olyan életet élni, amivel ezek a gondolatok teljesülhetnek. A próbálkozás viszont kötelező. Talán senki sem fogalmazta meg remekebbül, hogy is kerülhetünk a legközelebb ehhez a tisztasághoz, mint Radnóti: "Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,hogy más legyen."