Esti Kornél

"Száz évig, míg a testem megtörik, szeretnék élni, élni örökig."

Utolsó kommentek

HTML

Sértő Kálmán költészete és tragédiája

2009.12.03. 22:52 | Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa | 7 komment

Hallottunk-e már valaha Sértő Kálmánról? Arról a költőről, akinek a '30-as évek elején a csodájára jártak, a faluról jött géniusz, aki forradalmasítja a költészetet, és akiről Kosztolányi írja: "Hittel vallom, hogy ez a sötétszőke, domború homlokú fiatalember az Isten választottja." Feledésbe merült már a neve, pedig a két világháború között, az újklasszicista korszellembe meredeken mást hozott, népies volt mint Erdélyi József, de nem paraszti, hanem mélyen, a humuszból magyar költészet. Falusi pillanat című kötete joggal kéne hogy helyet foglaljon a népi írók remekei között. Mi tehát a hiba?

Kálmán barátunk elkövette azt a hibát, hogy elbizakodottá tette a hamar jött siker, és ő ezt ki is használta, szalonok, kaszinók kedvelt házi költője lett, aki tehetségét a pillanatnyi sikerért könnyen beáldozta. Ő lett a parasztlegény, a nép fia, aki megénekli a rusztikus élet keserédes pillanatait. Vállalta a falusi giccses legény szerepét, és élvezte ezt, közel 6 évig. Színházi öltözők, buja lokálok, képzelhetjük, hogy nagy sikere volt az ünnepelt költőnek. Itt történt a baj. Úgy gondolta, neki ez nem elég, tegyük hozzá joggal unta meg a sekélyes életet, neki tanítania is kell a népet, és hogy műszóval éljünk, a faji romantika elkezdett megjelenni az írásaiban. Innentől egymást gerjesztő folyamat játszódott le, hisz új írásai révén kezdett kiesni a közkedveltségből, ebből fakadó haragja és csalódottsága még több és több kétes értékű költemény megírására ösztökélte.

Ekkor talált rá a szélsőjobboldali mozgalom, amely sikeresen bontogatta szárnyait, és szükségük volt egy népszerű, elismert költőre. Sértőt teljesen behálózta a hazai nemzetiszocialista sajtó és politika, a fő irodalmi véráramlatból mind távolabb került, értékelhető verse itt már nem akad. Csak hogy lássunk rá egy példát, a korábbi ragyogó tehetség miket írt ez idő tájt: 

Petőfi és a zsidók

A zsidók szeretik Petőfit,
Az nem zsidózott, orrhangolják,
Nem, szegény Sándor más baja volt,
Javában virágzott az osztrák.

Akkor még magyar színészek voltak,
Magyar írók, több más efféle,
Ha látott is egy rongyos zsidót,
Jövőjét nem vehette észre.

Zsidó jövőjét nem láthatta,
Akik most erőszakkal, dallal,
Magyar ruhába öltözködve
Seftelnek rajtunk diadallal.

Hivatkoznak szent Petőfire,
Mint forradalmak talajára,
"Egy gondolat bánt engem"-ben a
Vérpiros zászlókat kívánta.

Petőfi üzeni általam,
A világszabadság szép lenne,
Ha abban mindenki, mint magyar
Gyökeres,becsületes lenne."

Ha feltámadna, ma már nyilván,
Szemügyre venné, sokat, őket,
Dörögne, zúgna, villámolna,
Túl zengne seregnyi költőket.

Százezer Istent megtagadna,
Amilyen lélek, vihardallal,
Egész világnak neki menne,
A magyarért a magyarral...

Kell ehhez bármilyen kommentár is...?

1941. június 15.-én hunyt el gyógyíthatatlan cukorbetegségben az a költő, aki tehetségének teljében vetette papírra: "Menetelő ifjúságom szép lázából írok."

Sértő Kálmán költészete a mai napig indexen van, pedig ha félretesszük utolsó, emberileg és költészetileg gyászos éveit, titkos és okkal fénylő gyöngyszemekre bukkanhatunk.

Címkék: irodalom kálmán sértő

A bejegyzés trackback címe:

https://estikornel.blog.hu/api/trackback/id/tr461572554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2009.12.04. 11:37:50

Akkora tehetség mégsem lehetett, ha képes volt ilyen mélységekbe süllyedni. (Vö.: "Bizonyos szint fölött az ember nem megy bizonyos szint alá.")

Egyebekben viszont az jutott eszembe, amit Goethe Victor Hugoról mondott: "ha az a célja, hogy sokáig fennmaradjon, akkor el kell kezdenie kevesebbet írni és többet dolgozni".

(Zárójel: jó a blog, és köszi a linket!) :-)

Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2009.12.04. 12:52:03

@Csöncsön: Ha megnézed, hogy József Attilának is megvolt a maga kifogásolható múltja és kétes értékű versei, akkor azért más a helyzet. Persze véletlenül sem összehasonlítom kettejüket, de annyiban érdekes a párhuzam, hogy ha a világháború után nem olyan berendezkedés jön amilyen, akkor is ilyen ismert lenne József Attila? A politikai rendszerek nagyon is befolyásolják ezeket a sorsokat, és szélsőjobboldali szerepvállalásuk miatt például Erdélyi Józsefre, vagy Sértő Kálmánra alig emlékszünk, Erdélyire is csak azért valamennyire, mert az '50-es években nyilvános bűnbocsánatot tartott. Sértőnek erre nem volt lehetősége.
Mindketten ismert, elismert költők voltak a két világháború között, nem érdemtelenül, ezért is idéztem Sértő esetében Kosztolányi szavait. Nagyon nagy kár érte, mert teljesen új és más hangot hozott a költészetbe, és semmi epigon íze nem volt.
Én köszönöm hogy olvashatom a pontilyen blogot, nagyon érdekes és jó írások vannak ott, a dicséret pedig igen jólesik.

Csak most jut eszembe, a Goethe idézet ide nagyon is illő, hisz Sértő több mint 700 verset írt életében, és ebből igazán jók az első kötet versei. De azok aztán nagyon. Kár, hogy költészetének továbbélése ma csupán annyi, hogy borzasztó, sokszor antiszemita verseit különféle szélsőjobbos honlapok tűzik zászlajukra, és lobogtatják, hogy nézzétek, nagy költő és ilyet írt! Igen, akkor már nem volt nagy költő, ezért tragédia.

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.12.08. 21:01:07

József Attilának mi a kifogásolható a múltjában?

Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2009.12.08. 21:49:04

@sleeping dancer: Csak annyi, ami Sértőnek is. Egy időre a rossz oldalra állt, és ezt megszenvedte az élete és a művészete is. József szerencsére ezt felismerte, és váltott. Sértőről soha nem tudjuk meg, hogy felismerte volna, mert a halála megakadályozta ebben.

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.12.09. 17:55:22

Sértőhöz nem tudok hozzéászólni, de szerintem József Attila soha nem állt a "rossz oldalra", hanem egyfajta szellemi, eszmei út- és közösségkeresés jellemezte, ami nem igazán sikerült neki, mert túl érzékenyen és összetetten látta a világot ahhoz, hogy hosszabb időre otthon érezhette volna magát bármlyen pártjellegű szervezetben.

Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2009.12.09. 18:57:55

@sleeping dancer: Igen, kereste a helyét, és mindaz igaz amit mondasz, de kénytelenek vagyunk elismerni, hogy tévedett arra a szerencsére kevés időre, amíg a kommunisták mellé állt. Nem kell őt ezért különösebben elítélni, felismerte ezt és váltott, ami nem utolsósorban a költeményeire is remek hatással volt.

véelbé 2015.09.12. 22:23:42

Csak most találtam rá erre, és teljesen egyetértek vele. Kár látni, hogy egy gyöngyszem milyen mélyre süllyedhetett. Csodásak a korai versei, megható a naplója.

Ahogy az Egyenlőség nevű zsidó lapba is írta: néha megrohad a világ józan fele. Kár, hogy utána ő is megrohadt.
süti beállítások módosítása