Esti Kornél

Az a helyzet, hogy elkezdtem komolyan foglalkozni azzal az eshetőséggel, hogy írni fogok. Komolyan és hosszútávon. Az ihlet itt az igazi probléma, mert gyakran érzem úgy, egyszerűen nem jön. Ez mindenesetre egy olyan probléma amit csak magam tudok megoldani, de az is komoly út volt, hogy megszületett az elhatározás, nem? Elkezdtem írni egy komolyabb novellát, illetve korábbi írásaimat is - több itt láthatót - kicsit átdolgozom, kibővítem, aktualizálom. Nem tudom mire számíthatok, nagy optimizmus nincs bennem. A minap nézegettem pályázatokat, illetve olyan újságokat, ahova kéziratokat várnak, elkeserítően kevés a felhozatal, egy helyütt az elfogadott kéziratokért egészen pontosan 2500 forintot fizetnek. Ez csak az egyik probléma. Nem tudom, hogy azt a stílust amiben én írok, elfogadhatja-e valaki is. A színvonal egy más kérdés, én konkrétan a naturalizmusra és a témákra gondolok. Van tippetek, hogy hol vagy kinél kellene kezdenem a kéziratok beküldését? Minden gondolatért hálás lennék, valahol el kell indulni.

Az is a terveim között szerepel, hogy a fellelhető összes pályázaton elindulok, legyen az meseírói vagy romantikus, könnyes karcolat, mert ezzel is nagyobb az esélye a sikernek és fejlődöm is, ha idegen műfajokban kipróbálom magam. Itt tartok most. Ha lesz rá igény, a készülő írásokból meg fogok osztani itt részleteket, gondolatokat, segítséget kérek, ki tudja. Igazság szerint elég homályosan látom a jövőmet.

Kíváncsi vagyok, van-e itt még rajtam kívül valaki, érdemes-e folytatni a blogot, vagy sem? Az tuti, hogy ha pár ember időnként ide is néz, igencsak limitált lehet a számuk. Szóval, ez a felmérés, ha néha még idenézel, esetleg elolvasol egy-két posztot újra, akkor írj akár egy pontot, esetleg egy idézőjelet, legalább azt, hogy baszd meg Kornél. Aztán meglátjuk, hogyan tovább. Amúgy mi van veletek?

Ma megszakítottam az utolsó kapcsolatot is a külvilággal, a bejárati ajtót bezártam, a zárba beletörtem az egyetlen megmaradt kulcsot miután ragasztóval telenyomtam a zárbetétet, a reteszeket és a biztonsági láncokat felszereltem, majd a csavarfejeket elkoptattam csavarhúzóval annyira, hogy kicsavarozásuk lehetetlen legyen, végül az ajtóra borítottam a vastag, kicsit rozsdás, de erős vaslemezt, amit hetekkel ezelőtt szereztem, és nagyon sűrűn, alul, felül és oldalt is az ajtókerethez szegeztem nagy rézszegekkel. Ez volt a tervem utolsó lépése, a felkészülésé, amin hetek, hónapok óta dolgoztam, folyamatosan, a legkisebb részletre is ügyelve, dokumentálva mindent és kerülve a leleplezést. A villanyvezetékeket már régebben kitéptem a falból a mérőórától az utolsó konnektorig, az elemes ébresztőórát, a kenyérpirítót és a hősugárzót kalapáccsal szétzúztam, más elektromos eszközöm soha nem volt, és ezeket is csak határozott cél érdekében, nagyon rövid ideig használtam; a vízvezeték- és fűtéscsöveket elfűrészeltem, a falban marad csonkokat forró ólommal dugaszoltam el, amit hat különböző horgászboltban vettem, minden boltban csak annyit, ami még nem feltűnő, és a vásárlások között legalább négy nap telt el. Az ólmot hősugárzón olvasztottam meg egy kis lábasban, majd óvatosan a falból kiálló csövekbe csurgattam, ez nem túl biztonságos, de azért valamit véd. A vakolatot is rég levertem a csupasz tégláig minden falról és a plafonról, a törmeléket átvizsgáltam, a gyanús részeket külön alufóliába tekertem, zacskókba gyűjtöttem és éjszakánként a folyóba dobtam, a maradékot építkezésekre hordtam apránként, és hogy ne keltsek feltűnést, mindig máshová, másik kerületbe, és figyeltem arra is, hogy vagy az elszállításra váró sittbe kerüljön, vagy a betonozásra váró alapokba, hogy nyom nélkül, örökre és visszakövethetetlenül eltűnjön. A parkettát rögtön a felszedés után fűrésszel és baltával darabokra hasogattam és a fürdőkádban eltüzeltem úgy, hogy egyszerre soha ne legyen nagy láng és füst, türelemjáték volt, de tudtam, hogy nem siethetek, a feltűnést kerülnöm kell. A fürdőszoba csempéihez nem nyúltam, a csempe nagyon jól véd, ha tehettem volna, a plafont is kicsempézem, de nem hagyatkoztam csak erre, belülről teljesen beborítottam alufóliával: öt réteg, a fólia csíkok találkozásai mindenhol átfedik és a vízszintes és függőleges rétegek felváltva követik egymást, így a fürdő a lakás legbiztonságosabb helyisége lett. A fürdőkádban volt két üveg tiszta szesz, négy műanyag kanna víz – húsz literes –, két üveg málnaszörp, tizenkét doboz paradicsomos halkonzerv, két karton májkrém – sertés, mert az a legtáplálóbb –, egy üveg szilvalekvár és kenyerek, jól kiszárítva, felszeletelve, megpirítva és csomagolva. Négy füzetet raktároztam még el, egy-egy tollal füzetenként, úgy számoltam, hogy ennyi elég lesz a legfontosabb dolgok rögzítésére, és két piros tollat is, ki kell emelni a fontos részeket, aláhúzni, vagy akár pirossal is írom majd, vastagon, többször átírva a szavakat, fontos mondatokat. A füzeteknek a kád alatt alakítottam ki egy kis helyet, az egyik csempét leszedtem, mögötte kivéstem a vakolatot annyira, hogy a füzeteket a kád alá tudom majd csúsztatni, ha itt az idő.

Felkészültem.
 

[Adott egy kétértékű, arisztotelészi kijelentéslogika és adott egy naiv falszifikacionista igazolásmodell. Elpragmatizáljuk az igazság és igazolás közötti kontextuális különbséget, majd a szemantikát - jó nyelvanalitikus szokás szerint - azonosítjuk a lételmélettel. Máris eljutunk egy formális, nihilista kvázi-ontológiáig, amely szemantikailag a "józan ész" logikájának tökéletes inverze lesz. Nevezzük el az így nyert logikai rendszert a Formalizált Nihilizmus Doktrínájának! A FND tagadja az önazonosság, az ellentmondás és a kétértékűség klasszikus elveit. Egyetlen dolgot fogad el a hagyományos logikából, mégpedig a (fregei-russelli) definíciókat, azaz egy minimál-szintaktikát (Erre azért van szükség, hogy ne merüljön fel a közös nyelvi alap kérdése, és így adható legyen egy fordítási eljárás a FND és a természetes nyelv között.) A logikánk elkezdi átírni önmagát, és amikor az egyes téziseit újrafogalmazza, a teória kidolgozóinak személyes elbírálása - illetve a kommunikációs közösség egyre kevésbé kontrollálható (és rekonstruálható) diskurzusai - adják az eljárás lépéseinek fontossági sorrendjét. (Vegyük észre, hogy alternatív logikák végtelenül nagy száma létezik annak függvényében, hogy az axiómarendszer tagjait, illetve az ezekből folyó tételeket milyen sorrendben, hányszor tagadjuk, valamint az ön-nem-azonosság, az ellent-nem-mondás és a nem-kétértékűség milyen értelmezését vesszük. Néhány kiragadott példa: ha valami nem azonos önmagával, akkor amivel azonos, az lehet önmaga, hiszen önmaga nem azonos önmagával. Ha egy állítás és annak tagadása nem ellentmondóak, azaz nem zárják ki egymást, akkor a fenti tétel ellenkezője, tehát az önazonosság is lehet igaz. És ha nem igaz-hamis dualizmusban gondolkodunk, akkor kidolgozható akár végtelen igazságértékű logika is - vagy éppen olyan, amelyikben nulla vagy egy igazságérték van. És még mindig előfeltételeztük, hogy a logika igazságértékeinek természetes számúnak kell lennie. A formalizálás révén az absztrakciós szintek ad indefinitum bővíthetők.) A nevesebb egyetemek köré csoportosuló logikai iskolák sorra dolgozzák ki a logikai rendszereket, és azon vannak, hogy - a saját logikájuk alapján - minél hathatósabb érveket sorakoztassanak fel a logikájuk mellett.]

Az élet megy tovább. A Korrekt És Precíz Jelölés Jelölete és az Áttetsző Misztikum Mögé Bújt Álarc végláthatatlan harca ez. Az örök ráció bukdácsolása önnön irracionalitásával való küzdelmében. Folyamatos újrakezdés: vég nélküli elmúlás.

Néha emlékezett, és tudta, hogy valamikor normális ember volt, munkával, családdal, otthonnal és jövővel, de a sokéves alkoholmámor erős védőréteget alakított ki, csak a fájdalmasan tiszta reggeleken jutott eszébe, hogy nem mindig dobozokban élt, mosdatlanul és sebesen, hanem volt egy másik, igazi élete. Ha gyorsan nem tudott szeszt szerezni, akkor még egy szőke kisgyerek képe is felrémlett homályosan, és ilyenkor mindig megfogadta, hogy tartalékol egy üveggel reggelre, de ez persze lehetetlen egy alkoholistánál, addig iszunk, amíg van.

A sebei emlékeztették a kegyetlen világra. Betépett fiatalok pénzért arcszeszt itattak vele, a hányás után a metilt nem akarta meginni, bokszerrel ütötték. Vagy egy ezrest lobogtatva rávették, hogy verekedjen össze a társával, a győztes nem kapott semmit. A megalázó szex a másik hajléktalannal, öt perc szopás a semmiért.

Néha emlékezett, és gyakran a jövőt látta. Tudta, hogy akik kínozzák, azok

… most gáncsolják, mert tehetetlen, de ugyanazon az úton járnak, mint ő.

… most kínozzák és verik, de nemsokára a bokszer másik oldalára kerülnek.

… most megölik, de egyszer őket ölik meg az utódaik.

Néha emlékezett, hogy egy út van; az elején erősen, a végén pusztultan.
 

Tisztán hallottam ahogy kiszakad belőlem. Egy nemzedéknyi szarban állunk és inkább még egyszer körbehugyozzuk magunkat, mintsem hogy meglátnák a valódi terjedelmét a világnak. Mikor legutóbb meghaltam, azt hittem valami változhat és mégis, ugyanott vagyunk, ugyanúgy.

Lásd be, ha valamit is alkottál, veled együtt veszik el, ha pedig meg is mentik, az csak valami önön hiúságtól hatva fog bekövetkezni.

Itt tartunk most. Még mondhatjuk ezerszer hogy ennek nem így kellett volna lennie és úgy sem kerülünk közelebb a megoldáshoz. Ezért szépen, magunkat kihúzva és kihízva, hálát adva a jó sorsnak és mindennek, minek valaha a közelébe is jutottunk, de meg nem érintettük soha, mert akkor összedőlt volna mint az a kártyavár, ami ugyan csak félig készült el és csak bennük volt félig is készen, de még így rozoga talapzaton állva is szimbolizálta azt a kesze és kusza, elbaszott, elszart, nyegle világot, amely nagy óceánként fogja keresztül a mi jóreménységünk kicsi szigetét, a világ összes mocskát és szemetét kihordva rá, hogy vagyunk valakik.

Csak magunkban talán és csak magunk előtt. Ha kilépek az ajtómon olyan mintha idegen világot látnék minden egyes alkalommal, mert ez nem az én korszakom és nem az én helyem. Mindegy is. Köszönjük meg hogy vagyunk, ez sem apró dolog. Ami pedig marad, az harag, hány óra, húzóra, hogy áll a szemed, igyál.

*Koccintás*

Frick úrnak

Bár csak gondolatban hajtom ki fejemet a kizárt ajtajú ablakon, ebben van a nagy zsenialitása az egésznek. Szem becsuk, száj becsuk, csak a füledben zümmög a légy, hozza lábain a porokat, ami végül is a méh dolga, ám lényegtelen mert bemocskol vele téged és engem is.

Patakzó falú dohos helyeken élünk ahol a lényegi alkotó a szabad ötletekből táplálkozik, azzal táplálja önérzetét, önérdekből fakadó önzését, húgy öntözésből nyer ösztönző örömmel örködő öntelt ördögöket. Mert ezek vagyunk mi mind.

Gyakorló alkoholizmus egy eszme oltárán, mondhatni szép, de teljesen szükségtelen. Ezzel ellentétben szükséges minden mi elgondolható. Érzi ugye a kettősségben rejlő hektikus küzdelmet?

Nem nyerhetünk semmit a harcon, hajbókoló szaros szolgái vagyunk csak a mindenségnek. Frick úr, kér még egy pohárral?

...egyébként pedig bazmeg húzd le azt a kitöltött erősítőt, mert nem szeretném itt látni, értem? Lejöttünk a pincébe, külön a neked fenntartott italocskából hogy igyál, szóval hamarjában kéne. Ez amúgy a beavatás. Eredeti litván kotyvasztású prémium lé. Érted, prémiumot kéne fizetni normális embernek hogy megigya! Hehehe! Na, ezt kéne úgy látni ahogy mondom. Mer' azér' kötelessége ebből mindenkinek inni aki itt van, mer' ez olyan érzetet ad mintha seregbe vagy legalábbis fodball csapatnak lennénk a tagjai. Összetartozunk, együvé tartozunk, mer' egy üveggel tartozunk. Hehehe!

Azér' mondom. Nekem meg itt a többieknek csak jó pusztító vodka akad, de ez sem rossz ám. A Kalinka az ünnepnapok irigyelt vendége nálunk, pedig az is kurvára az alja mindennek, de ez nevenincs, ilyen kis szarok úszkálnak benne, és cirill betűs filc, ennyi lófasz van csak rajta. Nem baj, lehajtjuk. Ezt most csak azért akartam, mert elmondom neked az időt fiam. Mi az az idő? Elsősorban nincs olyan hogy idő.

Végre kiléptél azon a kurva ajtón. Kéne most egy cigi, de tudod, csak a jó kis Sopianae, abból is a tigris. (Mennyi állat mondja ezt SZOFINAK bazdmeg, mikor nem, az nem szofi, mert Pécs római provincia volt, nem görög, ezért még 'h' sincs benne, ergo ne ejtsd szofinak, mert csak egy műveletlen barom állat benyomását kelted majd.) Lokálpatrióta vagyok na. A cigimen is látszik. Azért is szar ez a világ, mert a tigrisnek se a régi, jó kartonborítása van, lófaszt, csak egy azt majmoló, azt illusztrálni akaró műanyag szar. A cigi sem a frankó már, de jó kibaszni az asztalra nagy társaságban hogy nézzék, ez bizony AZ, egy 10 mg-os,tüdőromboló csoda, te meg a buzis Pall Mall és hasonlók társaságában - 3 vagy 4 mg, EMBER, hát miért nem virágillatot szívsz - a térdemig sem érsz. Hadd romboljam már magam akkor igazán. Normális vagy? Nagyapám talpas dohány szívott 30 évig, Munkás, Kossuth, nem füstszűrős szarságok, aztán még 30 évig nyomatta a tigrist, igen.

Szájba a cigi, rágyújtok, a maró és tömény rákcsalogató füst szétárad bennem, egy percre könny szökik a szemembe, orrot dörgölök, köpök egyet. Dohány metódus. Még éppen hallom, lépteid lefelé a lépcsőn, az ezerszer sótól kimardosott betonlépcsőn kicsit megcsikordulnak cipőd alatt a kövek. Leérsz, egy méter a kapu, rozsdás és ócskatelepre illő szar, önmagában a kilincs lenyomása se megy könnyen, annak bizony oda kell feszülni, súrlódik a nyelv, nyikorog a váz, a roggyant vasszerkezet végigsöpri a szemetet. Ugyanez retúr. Kint körül se nézel, leszegett fej és irány le a hegyről. Nézlek az ablakból, pöttyen a hamu, nyelek egy szúrósat. Már nem látlak. Megfordulok és kinyitom az erkélyajtót.

Flessbekk, mielőtt hülye kérdés lenne!

Krákogva nyitotta ki a szemeit. Ennél komolyabb másnapossággal is megküzdött már, de húgyhólyagja maróan tudatta vele, itt az ideje a reggeli, máj által félig lebontott alkohol kipisálásának, a szokott rothadt barack színben. Nem szerette ezt J. Félretúrta az ágyneműjét, lepedője a térdéig felcsúszott, alatta pedig mocskos barnán bandzsított két gombja a kinyitható kanapénak, amit a cigányoknál vett még pár hónapja. Sokkal tisztább azóta sem lett, ám J. higéniája amúgy is hagyott maga után kivánnivalót, így jól megvoltak egymással. Már felülve vakarta szőrös nyakát, kérdően a világba és szennyes szobájába nézve. A ledobált ruhák, szaros alsók és savanykás bűzt árasztó zoknik világa volt ez. Félig felfedezetlen világ, sarkaiban a meggyűlt kosz, a parketta repedéseiben katonásan menetelő hangyák, pár ottmaradt koton, amit persze nem arra használt mint amire az való lenne, pusztán szeretett a gumiba onanizálni, majd önön levét apránként, mint fióka anyja szájából a felöklendezett, félig megemésztett eleséget kiszürcsölni.

Nem kétséges, az olasz politikában voltak igen csúnya események és nem egy cselekményre rá lehet húzni, hogy az olasz demokrácia legsötétebb napja , de ami 1978. május 9-én történt, illetve ami az ahhoz vezető út volt, az a mai napig sötét árnyék Itália egén, egyben félelmet keltő precedens, hogy ilyen is előfordulhatott. A következőkben röviden vegyük át Aldo Moro életét, elrablásának körülményeit, meggyilkolását, majd a tragédia utóéletét.

Kornél meghívására egy friss élményemet szeretném megosztani veletek. A minap hallottam, hogy az általam egyébként nem túlságosan kedvelt TGM azt mondta a Nőnap kapcsán, hogy a nőknek fizetni kellene háztartásbeli teendőik ellátásáért. Mint mondtam, TGM - minden tiszteletem ellenére - nem tartozik a kedvenc gondolkodóim közé, de mint minden, elmélkedések eredményeképp megfogalmazott véleményt, az övét is megfontolás tárgyává kell tennünk. (Ezt sokan tévesen szabadelvű hozzáállásnak tartják, pedig szerintem ennek semmi köze a liberalizmushoz. Ez sokkal inkább emberi minimum.)

"Fontos dolognak tartom!" - mondta Józsi és szakadatlanul elkezdte ütni a klaviatúrát. Épp a minap indította útjára blogját, "Józsi, ahogy én látom" címmel. Közéleti kérdésekről, sportról, divatról, gépkocsikról, mindenről írni akart, ami az egyszeri olvasót foglalkoztathatja és pezsgett benne a bizonyítási vágy, mert most végre a bukottak is megmutathatják, prosperitásuk nem csak a hentai pornóra történő onanizáció, majd önön gatyájukba való ejakulálásra terjed ki, mint az egyszeri infomatikusnak, tágabb értelemben pedig minden műszerésznek. Néha, mikor tótágast csinált és mereven kinyitott szemeibe vizelt bele, ami azonkívül, hogy roppant mód csípte, de a lendület okozta húgy komoly fájdalmat is okozott a pupilláján, azon törte a fejét, hogy tehetne valami olyat, amire felfigyel a világ, amire azt mondják, Józsi, te fasz, hát tévedtem veled kapcsolatban? Mikor mély narancssárga színezetű vizeletének utolsó cseppjei is végigsimogatták szempilláit, eszébe jutott, hogy napjaink szupertársadalma egy dolgon alapszik: az interneten.

Remek emberek. Bizonyos szint felett ők a meg nem értett művészek, bizonyos szint alatt pedig a hajléktalan balfaszok, akikkel lehet játszani a "meglobogtatom a szeme előtt az ötszázast, majd zsebre teszem nagy vigyorral, hogy zokogva döbbenjen rá a kettőnk közti áthidalhatatlan és megváltoztathatatlan különbségre". Egyéb mulatságos dolgokra is alkalmazhatóak: a kocsmából kifelé menet, mikor se fülük, se szemük, kitenni a lábunkat, hogy nyakukat törjék; mikor utolsó fillérjük is elitták, egy ezresért rávenni őket hogy arcszeszt igyanak, vagy metilt, és előbbi esetben röhögve nézni ahogy kihányják, utóbbi esetben pedig, miután eszméletüket vesztették és megvakultak, vihogva vissza lehet venni a pénzt. Ennél jobb üzlet nincs, remekül szórakoztál és egy filléredbe sem került.

Hát mit lehet még? Csoportos szodómiát a meg nem értett művésszel nem tanácsos, mert élvezni fogja, de a lecsúszott, 2 felesért mindenre hajlandó, szivacsos agyúvá vált nincstelen, szerencsétlen, szánnivalóan röhejes állatja kapható erre is. Ha közben a kínlódástól maga alá hugyozik, ötletes lehet egy vázát a leendő cél alá tenni, mert ezek után a fejére önthető, a még nagyobb mulatság végett. Tanácsos a szodómiát kidolgozott testű kisebbségiekkel végezni, mert így a kedv magasabb fokokra hág. Ritka szórakozás szintén, és ezért komoly kincs, ha ezek után/mellett/előtt megfelelően kínozhatóak, verhetőek. No most itt lehet ökölre, késekre, tűkre, hegesztőre, bikacsökre, acélbotra gondolni, de aki kifinomultabb és tapasztaltabb, ezért nagyobb mókára vágyik, vagy esetleg hétvége van, és magával hozta a családot és a gyerekeket az állatkert, ebéd után, az nem feledheti a szemgolyóba fecskendezett savat, fülbe öntött forró olajat, és hogy meglegyen a nem lát, nem hall, nem beszél derék triumvirátusa, vaskampóval tépetheti le az alsó állkapcsot, amit előzőleg akasztott a kocsija vontatóhorgára.

Vigyázzunk arra, hogy feltétlen olyan embert találjunk, aki kétségbeesett, arcáról a fájdalom, kilátástalanság és végtelen kétségbeesés tükröződik, ha szemébe nézünk egy feneketlen, másik világba mutató, menthetetlenül távoli kutat lássunk, tele kínnal, és 1-2 mondatban tisztázzuk, olyan fázisban van-e már emberünk, hogy családja, szerettei, mindenki aki valaha is fontos volt neki, már rég elhagyták és lerúgták magukról.

Ilyen dolog ez az alkohol, és ilyen emberek ezek az alkoholisták.

Jó szórakozást kívánok!

Bombaként robbant az arra figyelők előtt a 2009. decemberében híradásokba került döntés, miszerint a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság határozatilag deklarálta, hogy az olasz iskolák faláról el kell távolítani a keresztet. Adalék az egészhez, annak aki nem tudná, az egész abból indult, hogy egy olasz asszony, bizonyos Solle Lautsi és férje, Massimo Albertin 2001-ben benyújtottak egy beadványt a bíróságnak, melyben egy ateista mozgalom tagjaként a férj kikérte magának, hogy az általános iskolába, ahová a gyerekei járnak, feszületek találhatóak az osztálytermekben. A strasbourgi testület gyorsan reagált, alig 8 év kellett nekik, hogy megállapítsák: a feszületek sértik a gyerekek vallásszabadsághoz fűződő jogát, valamint a szülő azon jogát is, hogy saját lelkiismerete szerint nevelhesse fel utódját. Egyet azonban mindenki kifelejtett a számításból: Olaszország nem olyan nép, mint akár a magyarok.

Mindenkitől elbúcsúznék egy hét erejéig, hiányozni fog virtuális társaságotok, a vizsgaidőszakból való teljes felépülés miatt síelni megyünk, addig is minden jót mindenkinek, remélem megtartjátok jó szokásotokat, és továbbra is látogattok engem. 1 hét múlva, ugyanitt, veletek!

Csupán pár mondat: kevés megrázóbb és szebb életigenlést olvastam eddig, mint ami Szabó Lőrincé volt halála előtt nem sokkal. A több betegségben is szenvedő költőt végülis egyre súlyosabbá váló tüdőrákja vitte el az élők sorából. Utolsó napjaiban sorozatos tüdőcsapolásokat kellett rajta végezni a tüdejében felgyűlt vizenyő miatt, és az utolsó ilyen beavatkozás alkalmával mondta az egyik ápoló a kezelőorvosnak a következőket: "Érdemes még ezért a negyedóráért?"

Ekkor hangzottak el Szabó utolsó szavai, amiket csukott szemekkel, arca egy rezdülése nélkül mondott: "Aki még egy negyedórát tud adni, adja meg." Nektek mi volt a legszebb, legmegrázóbb utolsó mondat vagy szavak, amelyekről tudtok?

Most hát végre véget ér a szenvedés. A mai napon vizsgázom utoljára, délután. Szóval innentől kezdve gyakrabban jelentkezem, és okosan a hátunk mögött hagyhatjuk fiatal zsengéim. Jobb is így nekünk így. Nekem az elmúlt hónapban szakállam és bajszom nőtt, és a mániás depresszió gyakori vendég volt. Ezért most új fába kell vágnom a fejszémet.

Nevettünk, amikor a terem előtt elsuhanó atya végigmért minket szokásos, megvetést és érdektelenséget sugárzó tekintetével, amivel persze csak a zavarát, és beilleszkedni képtelenségét palástolta. Örs atya, azért remélem jó újra Pesten. Időnként részei voltunk a történelemnek. A márványtáblák, amiket ha néztünk arra gondoltunk, évtizedekkel ezelőtt ugyanitt, ugyanezt nézték mások, arra gondolva, hogy évekkel később mi fogjuk bámulni. Persze volt hogy csak azért vetettünk az emlékekre pár pillantást, mert eszünkbe ötlött egykori magyartanárunk rosszaló, ódivatú szemüvege feletti pillantása. "Ide jártok, e falak közé, hát nézzetek is körül!" Jó lenne néha visszaülni a padba, tudni, hogy jön a becsengetés. Azt hiszem a hiány szó nem tudja teljes mértékben visszaadni amit érzek, de közel áll hozzá. Elvesznek mind, érzem milyen borzalmas, hogy soha nem vezettem naplót.

Mit találtam, de rég volt ez... Ám a mostani érzéseim ugyanúgy leírja, mint akkor. Valószínűleg nem a legjobb alkotásom, de komoly szenvedés közepette írtam, amiben most is eléggé benne vagyok. Nem mondanám hogy segített, de legalább szembesített, és ezért köszönettel tartozom magamnak. Nektek pedig azért, hogy virtuálisan nap mint nap meglátogattok, amit újfent köszönök.

Rég jelentkeztem poszttal, és ezen igyekszem is változtatni, gyülekeznek az írásmorzsák, de teljességgel leszívja az agyamat és minden gondolatomat a tanulás és a vizsgaidőszak. Kívánjatok nekem ehhez kitartást, mert közel járok a teljes letargiához. Addig is, köszönöm a figyelmet, remélem kitart!

Mivel már másnap hajnal van, ezért egészen pontosan tegnap este volt az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat ünnepélyes megnyitója. Szégyenteljes volt a sajtótól és a politikától is mindaz, ami végigkísérte a készülődést, de most, hogy már konkrét és visszavonhatatlan programok, helyszínek és komoly eltökéltség van, csak Pécs számít.

A mai napon ünnepli 110. születésnapját Lazio tartomány első számú klubja, és kötelességemnek érzem, hogy erről megemlékezzek. A következőkben tehát a klub történetének rövid összefoglalóját olvashatjátok.

Egy rövid, ámde lényegretörő posztban emlékezzünk meg arról a gyászos napról, ami kicsivel több 85 évvel ezelőtt történt, január 3-án. Mussolini 1925-ben, ezen a napon oszlatta fel az olasz parlamentet, és vezette be de iure is a fasiszta diktatúrát. Tekintsük át a közvetlen előzményeket, hogy mely események vezettek el oda, melyek folyományaként Mussolini szinte akadálytalanul, különösebb erőszak nélkül, jogi műszóval élve a törvényes jogtalanság révén lett Olaszország teljhatalmú ura.

Keress meg. Ha meg akarsz találni, könnyen fog az menni. Van a közeledben olcsó, otthonosnak talán nem mondható, a társadalom vélt szennyét összegyűjtő, koszos és szagos hely? Gyere le. Én ott fogok ülni veled szemben, csak néz egy picit oldalra. Kabátom ledobva magam mellé, talán a földre is lóg. Hadd legyen csak poros és elhasznált, mint a viselője. Előttem 2 pohár, és egy kancsó. Az üvegkancsóban és a 2 decis pohárban piszkosfehér, apránként gyöngyöző, és másnap garantáltan fejfájást okozó ócska fröccs van, a kisebbik pohárban egy már langyos, átmelegedett, minőségi alapanyagot csak a készítője álmában látott vodka kókadozik.